Misszió

cropped-szederfa-szines-jav.pngAz Ikladi – Szederfa Otthon 2005-től működik hivatalos formában is, mint értelmi fogyatékkal élő felnőttek lakóotthona, és nappali otthona. 13 fő talált itt végleges otthonra, és 15 környékbeli, családban élő sérült ember jár ide dolgozni, hogy értelmes, és teljes életet élhessen, a társadalmi hátrányok ellenére is.

A Szederfa Otthon a fogyatékos emberek segítésére jött létre, azonban a szociális ellátásoktól alapvetően abban különbözik, hogy az itt élő, és dolgozó fogyatékos emberek, és segítőik nem intézményként, hanem közösségként tekintenek magukra.

Meggyőződésünk, hogy minden ember saját sorsát betölteni jött erre a világra, és a teremtésben nem létezik hibás, vagy csökkent értékű ember. Az értelmi fogyatékosnak nevezett társaink csupán abban különböznek tőlünk, hogy döntően nem az intellektusuk segítségével igyekeznek eligazodni az őket körülvevő környezetben, hanem az Ő megismerésük, az érzelmekre fókuszál. Amit mi, magunkat épeknek tartók csak az eszünkkel tudunk felfogni, azt Ők, az érzelmeikkel igyekeznek befogadni.  Ha egyenrangú felekként élünk, dolgozunk, alkotunk, hamar rádöbbenhetünk, hogy érzelmi téren legalább olyan fogyatékosok vagyunk, mint azok, akiknél az intellektus valami miatt háttérbe szorul, így értelmi fogyatékosnak neveztetnek.

A mai társadalmi környezet, azoknak kedvez, akik döntően az intellektus útján szerzik a világról információikat, ezért mindenki más, aki ettől eltérő módon tájékozódik, segítségre szorul. Ezt a segítséget szeretné megadni a Szederfa Otthon, a közösség mindazon tagjának, akik számára a XXI. századi mindennapok olyan kihívásokat támasztanak melyekkel egyedül képtelenek lennének megbirkózni. Például nem tudnak az írott környezetben tájékozódni, nem értik a hivatalos nyelvezetet, nem ismerik, és nem értik a társadalmi együttélés konvencionális szabályrendszerét, nem tudnak mit kezdeni a Római joggal, az Alkotmánnyal, az EU-s direktívákkal, és az informatikával, s még sorolhatnánk. Mindezt mi értjük, és segítjük őket, hogy mindezek ellenére teljes életet élhessenek.

Nagyot hibáznánk azonban, ha itt megállnánk. Fel kell tennünk a kérdést ugyanis, hogy mi van azokkal kihívásokkal, melyekkel mi, az értelmi fogyatékosokhoz képest érzelmi téren hátrányokkal küzdők, nem tudunk mit kezdeni? Nem tudunk teljesen őszinte érdeklődéssel fordulni mások felé, nem tudunk feltétel nélkül szeretni, nem tudunk elvárásoktól mentes viszonyulást tanúsítani, nem tudunk előítélet mentesen együttműködni, nem tudunk nyíltan, játszmák nélkül kommunikálni, és még sorolhatnánk. Mindezt Ők tudják, és készek erre megtanítani bennünket, ha kellő nyitottságot tudunk tanúsítani, és vesszük a fáradságot, hogy időt szánjunk a velük való együttlétre. Igen. Tulajdonképpen majdnem ennyire egyszerű a dolgunk ahhoz, hogy minél közelebb kerüljünk a vágyva vágyott EGÉSZ-SÉG állapotához.

Minden vélemény számít!